Hungarian Bible

John 3

John

Return to Index

Chapter 4

1


 

   Amint azért megtudta az Úr, hogy a farizeusok meghallották, hogy Jézus több tanítványt szerez és keresztel, mint János,  

 

 

-

2


 

   (Jóllehet Jézus maga nem keresztelt, hanem a tanítványai,)  

 

 

-

3


 

   Elhagyá Júdeát és elméne ismét Galileába.  

 

 

-

4


 

   Samárián kell vala pedig általmennie.  

 

 

-

5


 

   Megy vala azért Samáriának Sikár nevű városába, annak a teleknek szomszédjába, a melyet Jákób adott vala az ő fiának, Józsefnek.  

 

 

-

6


 

   Ott vala pedig a Jákób forrása. Jézus azért, az utazástól elfáradva, azonmód leüle a forráshoz. Mintegy hat óra vala.  

 

 

-

7


 

   Jöve egy samáriabeli asszony vizet meríteni; monda néki Jézus: Adj innom!  

 

 

-

8


 

   Az ő tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vegyenek.  

 

 

-

9


 

   Monda azért néki a samáriai asszony: Hogy kérhetsz inni zsidó létedre én tőlem, a ki samáriai asszony vagyok?! Mert a zsidók nem barátkoznak a samáriaiakkal.  

 

 

-

10


 

   Felele Jézus és monda néki: Ha ismernéd az Isten ajándékát, és [hogy] ki az, a ki ezt mondja néked: Adj innom!; te kérted volna őt, és adott volna néked élő vizet.  

 

 

-

11


 

   Monda néki az asszony: Uram, nincs mivel merítened, és a kút mély: hol vennéd tehát az élő vizet?  

 

 

-

12


 

   Avagy nagyobb vagy-é te a mi atyánknál, Jákóbnál, a ki nékünk adta ezt a kutat, és ebből ivott ő is, a fiai is és jószága is?  

 

 

-

13


 

   Felele Jézus és monda néki: Mindaz, a ki ebből a vízből iszik, ismét megszomjúhozik:  

 

 

-

14


 

   Valaki pedig abból a vízből iszik, a melyet én adok néki, soha örökké meg nem szomjúhozik; hanem az a víz, a melyet én adok néki, örök életre buzgó víznek kútfeje lesz ő benne.  

 

 

-

15


 

   Monda néki az asszony: Uram, add nékem azt a vizet, hogy meg ne szomjúhozzam, és ne jőjjek ide meríteni!  

 

 

-

16


 

   Monda néki Jézus: Menj el, hívd a férjedet, és jőjj ide!  

 

 

-

17


 

   Felele az asszony és monda: Nincs férjem. Monda néki Jézus: Jól mondád, hogy: Nincs férjem;  

 

 

-

18


 

   Mert öt férjed volt, és a mostani nem férjed: ezt igazán mondtad.  

 

 

-

19


 

   Monda néki az asszony: Uram, látom, hogy te próféta vagy.  

 

 

-

20


 

   A mi atyáink ezen a hegyen imádkoztak; és ti azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van az a hely, a hol imádkozni kell.  

 

 

-

21


 

   Monda néki Jézus: Asszony, hidd el nékem, hogy eljő az óra, a mikor sem nem ezen a hegyen, sem nem Jeruzsálemben imádjátok az Atyát.  

 

 

-

22


 

   Ti azt imádjátok, a mit nem ismertek; mi azt imádjuk, a mit ismerünk: mert az idvesség a zsidók közül támadt.  

 

 

-

23


 

   De eljő az óra, és az most vagyon, amikor az igazi imádók lélekben, és igazságban imádják az Atyát: mert az Atya is ilyeneket keres, az ő imádóiul.  

 

 

-

24


 

   Az Isten lélek: és a kik őt imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják.  

 

 

-

25


 

   Monda néki az asszony: Tudom, hogy Messiás jő (a ki Krisztusnak mondatik); mikor az eljő, megjelent nékünk mindent.  

 

 

-

26


 

   Monda néki Jézus: Én vagyok az, a ki veled beszélek.  

 

 

-

27


 

   Eközben megjövének az ő tanítványai; és csodálkozának, hogy asszonnyal beszélt; mindazáltal egyik sem mondá: Mit keresel? vagy: Mit beszélsz vele?  

 

 

-

28


 

   Ott hagyá azért az asszony a vedrét, és elméne a városba, és monda az embereknek:  

 

 

-

29


 

   Jertek, lássatok egy embert, a ki megmonda nékem mindent, a mit cselekedtem. Nem ez-é a Krisztus?  

 

 

-

30


 

   Kimenének azért a városból, és hozzá menének.  

 

 

-

31


 

   Aközben pedig kérék őt a tanítványok, mondván: Mester, egyél!  

 

 

-

32


 

   Ő pedig monda nékik: Van nékem eledelem, a mit egyem, a mit ti nem tudtok.  

 

 

-

33


 

   Mondának azért a tanítványok egymásnak: Hozott-é néki valaki enni?  

 

 

-

34


 

   Monda nékik Jézus: Az én eledelem az, hogy annak akaratját cselekedjem, a ki elküldött engem, és az ő dolgát elvégezzem.  

 

 

-

35


 

   Ti nem azt mondjátok-é, hogy még négy hónap és eljő az aratás? Ímé, mondom néktek: Emeljétek fel szemeiteket, és lássátok meg a tájékokat, hogy már fehérek az aratásra.  

 

 

-

36


 

   És a ki arat, jutalmat nyer, és az örök életre gyümölcsöt gyűjt; hogy mind a vető, mind az arató együtt örvendezzen.  

 

 

-

37


 

   Mert ebben az a mondás igaz, hogy más a vető, más az arató.  

 

 

-

38


 

   Én annak az aratására küldtelek titeket, a mit nem ti munkáltatok; mások munkálták, és ti a mások munkájába állottatok.  

 

 

-

39


 

   Abból a városból pedig sokan hivének benne a Samaritánusok közül annak az asszonynak beszédéért, a ki bizonyságot tett vala, hogy: Mindent megmondott nékem, a mit cselekedtem.  

 

 

-

40


 

   A mint azért oda mentek hozzá a Samaritánusok, kérék őt, hogy maradjon náluk; és ott marada két napig.  

 

 

-

41


 

   És sokkal többen hivének a maga beszédéért,  

 

 

-

42


 

   És azt mondják vala az asszonynak, hogy: Nem a te beszédedért hiszünk immár: mert magunk hallottuk, és tudjuk, hogy bizonnyal ez a világ idvezítője, a Krisztus.  

 

 

-

43


 

   Két nap mulva pedig kiméne onnét, és elméne Galileába.  

 

 

-

44


 

   Mert Jézus maga tett bizonyságot arról, hogy a prófétának nincs tisztessége a maga hazájában.  

 

 

-

45


 

   Mikor azért beméne Galileába, befogadták őt a Galileabeliek, mivelhogy látták vala mindazt, a mit Jeruzsálemben cselekedett az ünnepen; mert ők is elmentek vala az ünnepre.  

 

 

-

46


 

   Ismét a galileai Kánába méne azért Jézus, a hol a vizet borrá változtatta. És volt Kapernaumban egy királyi ember, a kinek a fia beteg vala.  

 

 

-

47


 

   Mikor ez meghallá, hogy Jézus Júdeából Galileába érkezett, hozzá méne és kéré őt, hogy menjen el és gyógyítsa meg az ő fiát; mert halálán vala.  

 

 

-

48


 

   Monda azért néki Jézus: Ha jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek.  

 

 

-

49


 

   Monda néki a királyi ember: Uram, jőjj, mielőtt a gyermekem meghal.  

 

 

-

50


 

   Monda néki Jézus: Menj el, a te fiad él. És hitt az ember a szónak, a mit Jézus mondott néki, és elment.  

 

 

-

51


 

   A mint pedig már megy vala, elébe jövének az ő szolgái, és hírt hozának néki, mondván, hogy: A te fiad él.  

 

 

-

52


 

   Megtudakozá azért tőlük az órát, a melyben megkönnyebbedett vala; és mondának néki: Tegnap hét órakor hagyta el őt a láz;  

 

 

-

53


 

   Megérté azért az atya, hogy abban az órában, a melyben azt mondá néki a Jézus, hogy: a te fiad él. És hitt ő, és az ő egész háza népe.  

 

 

-

54


 

   Ezt ismét második jel gyanánt tevé Jézus, mikor Júdeából Galileába ment.  

 

 

-

John 5

 

 

 

 

HTMLBible Software - Public Domain Software by johnhurt.com

 


Other Items are Available At These Sites: