Hungarian Bible

Luke 23

Luke

Return to Index

Chapter 24

1


 

   A hétnek első [napján] pedig kora reggel a sírhoz menének, vivén az elkészített fűszerszámokat, és némely [más asszonyok is] velök.  

 

 

-

2


 

   És a követ a sírról elhengerítve találák.  

 

 

-

3


 

   És mikor bementek, nem találák az Úr Jézus testét.  

 

 

-

4


 

   És lőn, hogy mikor ők e felett megdöbbenének, ímé két férfiú álla melléjök fényes öltözetben:  

 

 

-

5


 

   És mikor ők megrémülvén a földre hajták orczájokat, azok mondának nékik: Mit keresitek a holtak között az élőt?  

 

 

-

6


 

   Nincs itt, hanem feltámadott: emlékezzetek rá, mint beszélt néktek, még mikor Galileában volt,  

 

 

-

7


 

   Mondván: Szükség az ember Fiának átadatni a bűnös emberek kezébe, és megfeszíttetni, és harmadnapon feltámadni.  

 

 

-

8


 

   Megemlékezének azért az ő szavairól.  

 

 

-

9


 

   És visszatérvén a sírtól, elmondák mindezeket a tizenegynek, és mind a többieknek.  

 

 

-

10


 

   Valának pedig Mária Magdaléna, és Johanna, és a Jakab [anyja] Mária, és egyéb asszonyok ő velök, a kik ezeket mondák az apostoloknak.  

 

 

-

11


 

   De az ő szavuk csak üres beszédnek látszék azok előtt; és nem hivének nékik.  

 

 

-

12


 

   Péter azonban felkelvén elfuta a sírhoz, és behajolván látá, hogy csak a lepedők vannak ott; és elméne, magában csodálkozván e dolgon.  

 

 

-

13


 

   És ímé azok közül ketten mennek vala ugyanazon a napon egy faluba, mely Jeruzsálemtől hatvan futamatnyira vala, melynek neve vala Emmaus.  

 

 

-

14


 

   És beszélgetének magok közt mindazokról, a mik történtek.  

 

 

-

15


 

   És lőn, hogy a mint beszélgetének és egymástól kérdezősködének, maga Jézus hozzájok menvén, velök együtt megy vala az úton.  

 

 

-

16


 

   De az ő szemeik visszatartóztatának, hogy őt meg ne ismerjék.  

 

 

-

17


 

   Monda pedig nékik: Micsoda szavak ezek, a melyeket egymással váltotok jártotokban? és [miért] vagytok szomorú ábrázattal?  

 

 

-

18


 

   Felelvén pedig az egyik, kinek neve Kleofás, monda néki: Csak te vagy-é jövevény Jeruzsálemben, és nem tudod minémű dolgok lettek abban e napokon?  

 

 

-

19


 

   És monda nékik: Micsoda dolgok? Azok pedig mondának néki: A melyek [esének] a Názáretbeli Jézuson, ki próféta vala, cselekedetben és beszédben hatalmas Isten előtt és az egész nép előtt:  

 

 

-

20


 

   És mimódon adák őt a főpapok és a mi főembereink halálos ítéletre, és megfeszíték őt.  

 

 

-

21


 

   Pedig mi azt reméltük, hogy ő az, a ki meg fogja váltani az Izráelt. De mindezek mellett ma van harmadnapja, hogy ezek lettek.  

 

 

-

22


 

   Hanem valami közülünk való asszonyok is megdöbbentettek minket, kik jó reggel a sírnál valának;  

 

 

-

23


 

   És mikor nem találták az ő testét, [haza] jöttek, mondván, hogy angyalok jelenését is látták, kik azt mondják, hogy ő él.  

 

 

-

24


 

   És azok közül némelyek, kik velünk valának, elmenének a sírhoz, és úgy találák, a mint az asszonyok is mondták; őt pedig nem látták.  

 

 

-

25


 

   És ő monda nékik: Óh balgatagok és rest szívűek mindazoknak elhivésére, a miket a próféták szóltak!  

 

 

-

26


 

   Avagy nem ezeket kellett-é szenvedni a Krisztusnak, és úgy menni be az ő dicsőségébe?  

 

 

-

27


 

   És elkezdvén Mózestől és minden prófétáktól fogva, magyarázza vala nékik minden írásokban, a mik ő felőle megirattak.  

 

 

-

28


 

   Elközelítének pedig a faluhoz, a melybe mennek vala; és ő úgy tőn, mintha tovább menne.  

 

 

-

29


 

   De kényszeríték őt, mondván: Maradj velünk, mert immár beestvéledik, és a nap lehanyatlott! Beméne azért, hogy velök maradjon.  

 

 

-

30


 

   És lőn, mikor leült velök, a kenyeret vévén, megáldá, és megszegvén, nékik adá.  

 

 

-

31


 

   És megnyilatkozának az ő szemeik, és megismerék őt; de ő eltünt előlük.  

 

 

-

32


 

   És mondának egymásnak: Avagy nem gerjedezett-é a mi szívünk mi bennünk, mikor nékünk szóla az úton, és mikor magyarázá nékünk az írásokat?  

 

 

-

33


 

   És felkelvén azon órában, visszatérének Jeruzsálembe, és egybegyűlve találák a tizenegyet és azokat, a kik velök valának.  

 

 

-

34


 

   Kik ezt mondják vala: Feltámadott az Úr bizonynyal, és megjelent Simonnak!  

 

 

-

35


 

   És ezek is elbeszélék, mi történt az úton, és miképen ismerték meg ők a kenyér megszegéséről.  

 

 

-

36


 

   És mikor ezeket beszélék, megálla maga Jézus ő közöttök, és monda nékik: Békesség néktek!  

 

 

-

37


 

   Megrémülvén pedig és félvén, azt hivék, hogy valami lelket látnak.  

 

 

-

38


 

   És monda nékik: Miért háborodtatok meg, és miért támadnak szívetekben okoskodások?  

 

 

-

39


 

   Lássátok meg az én kezeimet és lábaimat, hogy én magam vagyok: tapogassatok meg engem, és lássatok; mert a léleknek nincs húsa és csontja, a mint látjátok, hogy nékem van!  

 

 

-

40


 

   És ezeket mondván, megmutatá nékik kezeit és lábait.  

 

 

-

41


 

   Mikor pedig még nem hívék az öröm miatt, és csodálkozának, monda nékik: Van-é itt valami enni valótok?  

 

 

-

42


 

   Ők pedig adának néki egy darab sült halat, és valami lépesmézet,  

 

 

-

43


 

   Melyeket elvőn, és előttök evék.  

 

 

-

44


 

   És monda nékik: Ezek azok a beszédek, melyeket szóltam néktek, mikor még veletek valék, hogy szükség beteljesedni mindazoknak, a mik megirattak a Mózes törvényében, a prófétáknál és a zsoltárokban én felőlem.  

 

 

-

45


 

   Akkor megnyilatkoztatá az ő elméjöket, hogy értsék az írásokat.  

 

 

-

46


 

   És monda nékik: Így van megírva, és így kellett szenvedni a Krisztusnak, és feltámadni a halálból harmadnapon:  

 

 

-

47


 

   És prédikáltatni az ő nevében a megtérésnek és a bűnök bocsánatának minden pogányok között, Jeruzsálemtől elkezdve.  

 

 

-

48


 

   Ti vagytok pedig ezeknek bizonyságai.  

 

 

-

49


 

   És ímé én elküldöm ti reátok az én Atyámnak ígéretét; ti pedig maradjatok Jeruzsálem városában, mígnem felruháztattok mennyei erővel.  

 

 

-

50


 

   Kivivé pedig őket Bethániáig; és felemelvén az ő kezeit, megáldá őket.  

 

 

-

51


 

   És lőn, hogy míg áldá őket, tőlök elszakadván, felviteték a mennybe.  

 

 

-

52


 

   Ők pedig imádván őt, visszatérének nagy örömmel Jeruzsálembe;  

 

 

-

53


 

   És mindenkor a templomban valának, dícsérvén és áldván az Istent. Ámen.  

 

 

-

John 1

 

 

 

 

HTMLBible Software - Public Domain Software by johnhurt.com

 


Other Items are Available At These Sites: