Hungarian Bible

Luke 19

Luke

Return to Index

Chapter 20

1


 

   És lőn azok közül a napok közül egyen, mikor ő a népet tanítá a templomban, és és az evangyéliomot hirdeté, előállának a főpapok és az írástudók a vénekkel egybe,  

 

 

-

2


 

   És mondának néki, így szólván: Mondd meg nékünk, micsoda hatalommal cselekszed ezeket? vagy ki az, a ki néked ezt a hatalmat adta?  

 

 

-

3


 

   Felelvén pedig, monda nékik: Én is kérdek egy dolgot tőletek; mondjátok meg azért nékem:  

 

 

-

4


 

   A János keresztsége mennyből vala-é, vagy emberektől?  

 

 

-

5


 

   Azok pedig tanakodának magok közt, mondván: Ha [ezt] mondjuk: Mennyből; [azt] fogja mondani: Miért nem hittetek tehát néki?  

 

 

-

6


 

   Ha pedig [ezt] mondjuk: Emberektől; az egész nép megkövez minket: mert meg van győződve, hogy János próféta volt.  

 

 

-

7


 

   Felelének azért, hogy ők nem tudják, honnét [vala.]  

 

 

-

8


 

   És Jézus monda nékik: Én sem mondom meg néktek, micsoda hatalommal cselekszem ezeket.  

 

 

-

9


 

   És kezdé a népnek e példázatot mondani: Egy ember plántála szőlőt, és kiadá azt munkásoknak, és hosszú időre elutazék.  

 

 

-

10


 

   És annak idején elküldé szolgáját a munkásokhoz, hogy adjanak néki a szőlő gyümölcséből; a munkások pedig azt megvervén, üresen bocsáták el.  

 

 

-

11


 

   És még másik szolgát is külde; de azok azt is megvervén és meggyalázván, üresen bocsáták el.  

 

 

-

12


 

   És még harmadikat is külde; de azok azt is megsebesítvén, kiveték.  

 

 

-

13


 

   Monda azért a szőlőnek ura: Mit cselekedjem? Elküldöm az én szerelmes fiamat: talán azt, ha látják, megbecsülik.  

 

 

-

14


 

   De mikor azt látták a munkások, tanakodának egymás közt, mondván: Ez az örökös; jertek, öljük meg őt, hogy a miénk legyen az örökség!  

 

 

-

15


 

   És kivetvén őt a szőlőből, megölék. Mit cselekszik azért a szőlőnek ura azokkal?  

 

 

-

16


 

   Elmegy és elveszti azokat a munkásokat, és a szőlőt másoknak adja. És mikor ezt hallották, mondának: Távol legyen [az]!  

 

 

-

17


 

   Ő pedig reájok tekintvén, monda: Mi az tehát, a mi meg van írva: A mely követ az építők megvetettek, az lett a szegelet fejévé?  

 

 

-

18


 

   Valaki erre a kőre esik, szétzúzatik; a kire pedig ez esik reá, szétmorzsolja azt.  

 

 

-

19


 

   És igyekeznek vala a főpapok és az írástudók kezeiket ő reá vetni azon órában; de félének a néptől; mert megérték, hogy ő ellenök mondta e példázatot.  

 

 

-

20


 

   Annakokáért vigyázván ő reá, leselkedőket küldének ki, a kik igazaknak tetteték magokat, hogy őt megfogják beszédében; hogy átadják a felsőbbségnek és a helytartó hatalmának.  

 

 

-

21


 

   Kik megkérdezék őt, mondván: Mester, tudjuk, hogy te helyesen beszélsz és tanítasz, és személyt nem válogatsz, hanem az Istennek útját igazán tanítod:  

 

 

-

22


 

   Szabad-é nékünk adót fizetnünk a császárnak, vagy nem?  

 

 

-

23


 

   Ő pedig észrevévén álnokságukat, monda nékik: Mit kísértetek engem?  

 

 

-

24


 

   Mutassatok nékem egy pénzt; kinek a képe és felirata van rajta? És felelvén, mondának: A császáré.  

 

 

-

25


 

   Ő pedig monda nékik: Adjátok meg azért a mi a császáré, a császárnak, és a mi az Istené, az Istennek.  

 

 

-

26


 

   És nem tudták őt megfogni beszédében a nép előtt; és csodálkozván az ő feleletén, elhallgatának.  

 

 

-

27


 

   Hozzá menvén pedig a sadduczeusok közül némelyek, a kik tagadják, hogy van feltámadás, megkérdék őt,  

 

 

-

28


 

   Mondván: Mester, Mózes megírta nékünk, ha valakinek testvére meghal, kinek felesége volt, és magzatok nélkül hal meg, hogy annak testvére elvegye [annak] feleségét, és támasszon magot az ő testvérének.  

 

 

-

29


 

   Hét testvér vala azért: és az első feleséget vévén, meghalt magzatok nélkül;  

 

 

-

30


 

   A másik vevé el azért annak feleségét, és az [is] magzatok nélkül halt meg;  

 

 

-

31


 

   Akkor a harmadik vette el azt; és hasonlóképen mind a heten is; és nem hagytak magot, és meghaltak.  

 

 

-

32


 

   Mind ezek után pedig meghalt az asszony is.  

 

 

-

33


 

   A feltámadáskor azért kinek a felesége lesz közülök? mert mind a hétnek felesége volt.  

 

 

-

34


 

   És felelvén, monda nékik Jézus: E világnak fiai házasodnak és férjhez adatnak:  

 

 

-

35


 

   De a kik méltókká tétetnek, hogy ama világot elvegyék, és a halálból való feltámadást, sem nem házasodnak, sem férjhez nem adatnak:  

 

 

-

36


 

   Mert meg sem halhatnak többé: mert hasonlók az angyalokhoz; és az Isten fiai, mivelhogy a feltámadásnak fiai.  

 

 

-

37


 

   Hogy pedig a halottak feltámadnak, Mózes is megjelentette a csipkebokornál, mikor az Urat Ábrahám Istenének és Izsák Istenének és Jákób Istenének mondja.  

 

 

-

38


 

   Az Isten pedig nem a holtaknak, hanem az élőknek [Istene:] mert mindenek élnek ő néki.  

 

 

-

39


 

   Felelvén pedig némelyek az írástudók közül, mondának: Mester, jól mondád!  

 

 

-

40


 

   És többé semmit sem mertek tőle kérdezni.  

 

 

-

41


 

   Monda pedig nékik: Mimódon mondják, hogy a Krisztus Dávidnak fia?  

 

 

-

42


 

   Holott maga Dávid mondja a zsoltárok könyvében: Monda az Úr az én Uramnak, ülj az én jobbkezem felől,  

 

 

-

43


 

   Míglen vetem a te ellenségeidet a te lábaid alá zsámolyul.  

 

 

-

44


 

   Dávid azért Urának mondja őt, mimódon fia tehát néki?  

 

 

-

45


 

   És az egész nép hallására monda az ő tanítványainak:  

 

 

-

46


 

   Oltalmazzátok meg magatokat az írástudóktól, kik hosszú köntösökben akarnak járni, és szeretik a piaczokon való köszöntéseket, és a gyülekezetekben az első űlést, és a lakomákon a főhelyeket;  

 

 

-

47


 

   Kik az özvegyeknek házát felemésztik, és színből hosszan imádkoznak; ezek súlyosabb ítélet alá esnek.  

 

 

-

Luke 21

 

 

 

 

HTMLBible Software - Public Domain Software by johnhurt.com

 


Other Items are Available At These Sites: