Hungarian Bible

Mark 13

Mark

Return to Index

Chapter 14

1


 

   Két nap mulva pedig húsvét vala és a kovásztalan kenyerek ünnepe. És a főpapok és az írástudók tanakodnak vala, hogy csalárdsággal mimódon fogják meg és öljék meg őt.  

 

 

-

2


 

   Mert azt mondják vala: Ne az ünnepen, hogy a nép fel ne zendüljön.  

 

 

-

3


 

   Mikor pedig Bethániában a poklos Simon házánál vala, a mint asztalhoz üle, egy asszony méne oda, a kinél alabástrom edény vala valódi és igen drága nárdus olajjal; és eltörvén az alabástrom edényt kitölté [azt] az ő fejére.  

 

 

-

4


 

   Némelyek pedig háborognak vala magok között és mondának: Mire való volt az olajnak ez a tékozlása?  

 

 

-

5


 

   Mert el lehetett volna azt adni háromszáz pénznél is többért, és odaadni a szegényeknek. És zúgolódnak vala ellene.  

 

 

-

6


 

   Jézus pedig monda: Hagyjatok békét néki; miért bántjátok őt? jó dolgot cselekedett én velem.  

 

 

-

7


 

   Mert a szegények mindenkor veletek lesznek, és a mikor csak akarjátok, jót tehettek velök; de én nem leszek mindenkor veletek.  

 

 

-

8


 

   Ő a mi tőle telt, azt tevé: előre megkente az én testemet a temetésre.  

 

 

-

9


 

   Bizony mondom néktek: Valahol csak prédikálják ezt az evangyéliomot az egész világon, a mit ez az asszony cselekedett, azt is hirdetni fogják az ő emlékezetére.  

 

 

-

10


 

   Akkor Júdás, az Iskariotes, egy a tizenkettő közül, elméne a főpapokhoz, hogy őt azoknak elárulja.  

 

 

-

11


 

   Azok pedig, a mint meghallák, örvendezének, és igérék, hogy pénzt adnak néki. Ő pedig keresi vala, mimódon árulhatná el őt jó alkalommal.  

 

 

-

12


 

   És a kovásztalan kenyerek ünnepének első napján, mikor a húsvéti bárányt vágják vala, mondának néki az ő tanítványai: Hol akarod, hogy elmenvén megkészítsük, hogy megehesd a húsvéti bárányt?  

 

 

-

13


 

   Akkor elkülde kettőt az ő tanítványai közül, és monda nékik: Menjetek el a városba, és egy ember jő előtökbe, a ki egy korsó vizet visz; kövessétek őt,  

 

 

-

14


 

   És a hová bemegy, mondjátok a házi gazdának: A Mester kérdi: hol van az a szállás, a hol megeszem az én tanítványaimmal a húsvéti bárányt?  

 

 

-

15


 

   És ő mutat néktek egy nagy vacsoráló házat berendezve, készen: ott készítsétek el nékünk.  

 

 

-

16


 

   Elmenének azért az ő tanítványai, és jutának a városba, és úgy találák, a mint nékik megmondotta, és elkészíték a húsvéti bárányt.  

 

 

-

17


 

   Mikor pedig este lőn, oda méne a tizenkettővel.  

 

 

-

18


 

   És a mikor leülnek és esznek vala monda Jézus: Bizony mondom néktek, egy közületek elárul engem, a ki velem eszik.  

 

 

-

19


 

   Ők pedig kezdének szomorkodni és néki egyenként mondani: Csak nem én? A másik is: Csak nem én?  

 

 

-

20


 

   Ő pedig felelvén, monda nékik: Egy a tizenkettő közül, a ki velem együtt márt a tálba.  

 

 

-

21


 

   Az embernek Fia jóllehet elmegy, a mint meg van írva felőle; de jaj annak az embernek, a ki az embernek Fiát elárulja; jobb lenne annak az embernek, ha nem született volna.  

 

 

-

22


 

   És mikor ők evének, vévén Jézus a kenyeret, és hálákat adván, megtöré és adá nékik, mondván: Vegyétek, egyétek; ez az én testem.  

 

 

-

23


 

   És vévén a poharat, [és] hálákat adván, adá nékik; és ivának abból mindnyájan;  

 

 

-

24


 

   És monda nékik: Ez az én vérem, az új szövetség [vére,] a mely sokakért kiontatik.  

 

 

-

25


 

   Bizony mondom néktek, nem iszom többé a szőlőtőnek gyümölcséből mind ama napig, a mikor mint újat iszom azt az Isten országában.  

 

 

-

26


 

   És dicséretet énekelve kimenének az olajfák hegyére.  

 

 

-

27


 

   És monda nékik Jézus: Ezen az éjszakán mindnyájan megbotránkoztok bennem; mert meg van írva: Megverem a pásztort, és elszélednek a juhok.  

 

 

-

28


 

   De feltámadásom után előttetek fogok felmenni Galileába.  

 

 

-

29


 

   Péter pedig monda néki: Ha mindnyájan megbotránkoznak is, de én nem.  

 

 

-

30


 

   És monda néki Jézus: Bizony mondom néked, hogy ma, ezen az éjszakán, mielőtt a kakas kétszer szólana, háromszor tagadsz meg engem.  

 

 

-

31


 

   Ő pedig annál inkább erősíti vala: Ha veled együtt kell is meghalnom, semmiképen meg nem tagadlak téged. Hasonlóképen szólanak vala a többiek is.  

 

 

-

32


 

   És menének ama helyre, a melynek Gecsemáné a neve; és monda az ő tanítványainak: Üljetek le itt, a míg imádkozom.  

 

 

-

33


 

   És maga mellé vevé Pétert és Jakabot és Jánost, és kezde rettegni és gyötrődni;  

 

 

-

34


 

   És monda nékik: Szomorú az én lelkem mind halálig; maradjatok itt, és vigyázzatok.  

 

 

-

35


 

   És egy kevéssé előre menvén, a földre esék, és imádkozék, hogy, ha lehetséges, múljék el tőle ez az óra;  

 

 

-

36


 

   És monda: Abba, Atyám! Minden lehetséges néked. Vidd el tőlem ezt a poharat; mindazáltal ne az én akaratom [legyen meg,] hanem a tied.  

 

 

-

37


 

   Azután visszatére és aluva találá őket, és monda Péternek: Simon, alszol? Nem bírtál egy óráig vigyázni?  

 

 

-

38


 

   Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne jussatok; a lélek ugyan kész, de a test erőtelen.  

 

 

-

39


 

   És ismét elmenvén, imádkozék, ugyanazon szavakkal szólván.  

 

 

-

40


 

   A mikor pedig visszatére, ismét aluva találá őket; mert a szemeik megnehezedtek vala, és nem tudták mit feleljenek néki.  

 

 

-

41


 

   Harmadszor is jöve, és monda nékik: Aludjatok immár és nyugodjatok. Elég; eljött az óra; ímé az embernek Fia a bűnösök kezébe adatik.  

 

 

-

42


 

   Keljetek föl, menjünk: ímé elközelgett, a ki engem elárul.  

 

 

-

43


 

   És mindjárt még mikor ő szól vala, eljöve Júdás, egy a tizenkettő közül, és vele együtt nagy sokaság, fegyverekkel és botokkal, a főpapoktól, az írástudóktól és a vénektől.  

 

 

-

44


 

   Az ő elárulója pedig jelt ada nékik, mondván: A kit megcsókolok majd, ő az; fogjátok meg azt, és vigyétek el biztonsággal.  

 

 

-

45


 

   És odajutván, azonnal hozzáméne, és monda: Mester! Mester! és megcsókolá őt.  

 

 

-

46


 

   Azok pedig ráveték kezeiket, és megfogák őt.  

 

 

-

47


 

   De egy az ott állók közül az ő szablyáját kivonván, a főpap szolgájához csapa, és levágá annak fülét.  

 

 

-

48


 

   Jézus pedig felelvén, monda nékik: Mint egy rablóra, úgy jöttetek-é reám fegyverekkel és botokkal, hogy megfogjatok engem?!  

 

 

-

49


 

   Naponta nálatok valék, a templomban tanítva, és nem fogtatok meg engem; de [szükség,] hogy az írások beteljesedjenek.  

 

 

-

50


 

   Akkor elhagyván őt, mindnyájan elfutának.  

 

 

-

51


 

   Egy ifjú pedig követé őt, a kinek testét csak egy gyolcs ing takarta; és megfogák őt az ifjak.  

 

 

-

52


 

   De ő ott hagyva az ingét, meztelenül elszalada tőlük.  

 

 

-

53


 

   És vivék Jézust a főpaphoz. És oda gyűlének mindnyájan a főpapok, a vének és az írástudók.  

 

 

-

54


 

   Péter pedig távolról követé őt, be egészen a főpap udvaráig: és ott üle a szolgákkal, és melegszik vala a tűznél.  

 

 

-

55


 

   A főpapok pedig és az egész tanács bizonyságot keresnek vala Jézus ellen, hogy megölhessék őt; de nem találnak vala.  

 

 

-

56


 

   Mert sokan tesznek vala [ugyan] hamis tanúbizonyságot ellene, de a bizonyságtételek nem valának megegyezők.  

 

 

-

57


 

   És némelyek fölkelének és hamis tanúbizonyságot tőnek ellene, mondván:  

 

 

-

58


 

   Mi hallottuk, mikor ezt mondá: Én lerontom ezt a kézzel csinált templomot, és három nap alatt mást építek, a mely nem kézzel csináltatott.  

 

 

-

59


 

   De még így sem vala egyező az ő bizonyságtételük.  

 

 

-

60


 

   Akkor a főpap odaállván a középre, megkérdé Jézust, mondván: Semmit sem felelsz-é? Miféle bizonyságot tesznek ezek te ellened?  

 

 

-

61


 

   Ő pedig hallgat vala, és semmit sem felele. Ismét megkérdezé őt a főpap, és monda néki: Te vagy-é a Krisztus, az áldott [Isten] Fia?  

 

 

-

62


 

   Jézus pedig monda: Én vagyok. És meglátjátok majd az embernek Fiát ülni a hatalomnak jobbján, és eljőni az ég felhőivel.  

 

 

-

63


 

   A főpap pedig megszaggatván ruháit, monda: Mi szükségünk van még tanúkra?  

 

 

-

64


 

   Hallátok a káromlást. Mi tetszik néktek? Azok pedig halálra méltónak ítélték őt mindnyájan.  

 

 

-

65


 

   És kezdék őt némelyek köpdösni, és az ő orczáját elfedni, és őt öklözni, és mondani néki: Prófétálj! A szolgák pedig arczul csapdossák vala őt.  

 

 

-

66


 

   A mint pedig Péter lent vala az udvarban, odajöve egy a főpap szolgálói közül;  

 

 

-

67


 

   És meglátván Pétert, a mint melegszik vala, rátekintvén, monda: Te is a Názáreti Jézussal valál!  

 

 

-

68


 

   Ő pedig megtagadá, mondván: Nem ismerem, s nem is értem, mit mondasz. És kiméne a tornáczra; és a kakas megszólala.  

 

 

-

69


 

   A szolgáló pedig meglátva őt, kezdé ismét mondani az ott állóknak: Ez közülök való.  

 

 

-

70


 

   Ő pedig ismét megtagadá. De kevés idő múlva az ott állók ismét mondják vala Péternek: Bizony közülök való vagy; mert Galileabeli is vagy, és a beszéded [is] hasonló.  

 

 

-

71


 

   Ő pedig kezde átkozódni és esküdözni, hogy: Nem ismerem azt az embert, a kiről beszéltek.  

 

 

-

72


 

   És másodszor szóla a kakas. És Péternek eszébe juta a beszéd, a melyet néki Jézus mondott vala, hogy mielőtt a kakas kétszer szólana, háromszor megtagadsz engem. És sírva fakada.  

 

 

-

Mark 15

 

 

 

 

HTMLBible Software - Public Domain Software by johnhurt.com

 


Other Items are Available At These Sites: