| Chapter 3 |
1 |
Habakuk próféta könyörgése a sigjónóth szerint. -
|
2 |
Uram, hallám, a mit hirdettél, [és] megrettenék! Uram! Évek közepette keltsd életre a te munkádat, évek közepette jelentsd meg azt! Haragban emlékezzél meg kegyelmességről! -
|
3 |
Isten a Témán felől jön, és a Szent a Párán hegyéről. Szela. Dicsősége elborítja az egeket, és dícséretével megtelik a föld. -
|
4 |
Ragyogása, mint a napé, sugarak [támadnak] mellőle; és ott van az ő hatalmának rejteke. -
|
5 |
Előtte döghalál jár, és nyomaiban forró láz támad. -
|
6 |
Megáll és méregeti a földet, pillant és megrendíti a népeket, az örökkévaló hegyek szétporlanak, elsüllyednek az örökkévaló halmok; az ő ösvényei örökkévalók! -
|
7 |
Bomlani látom Khusán sátrait, reszketnek a Midián-föld kárpitjai! -
|
8 |
A folyók ellen gerjedt-é fel az Úr? Vajjon a folyókra haragszol-é, vagy a tengerre bőszültél-é fel, hogy lovaidon és diadal-szekereiden robogsz? -
|
9 |
Csupasz, meztelen a te kézíved, a törzseknek [esküvéssel tett] igéret szerint! Szela. A föld folyókat ömleszt. -
|
10 |
Látnak téged [és] megrendülnek a hegyek, gátat tör a víz-ár, harsog a hullám, [és] magasra emeli karjait. -
|
11 |
A nap [és] hold megállnak helyökön czikázó nyilaid fényétől [és] ragyogó kopjád villanásától. -
|
12 |
Haragodban eltaposod a földet, búsultodban szétmorzsolod a nemzeteket. -
|
13 |
Kiszállsz néped szabadítására, fölkented segítségére; szétzúzod a főt a gonosznak házában; nyakig feltakarod az alapjait. Szela! -
|
14 |
Saját dárdájával vered át az ő vezéreinek fejét, a kik berohannak, hogy szétszórjanak engem; ujjonganak, hogy rejtekében emészthetik meg a szegényt. -
|
15 |
Lovaiddal megtaposod a tengert, a nagy vizek hullámait. -
|
16 |
Hallám és reszket a bensőm, a szózatra remegnek ajkaim; porladni kezdenek csontjaim, reszketnek lábaim: hogy nyugton legyek a nyomorúság napján, a mely feljön a népre, mely megsanyargatja azt. -
|
17 |
Mert a fügefa nem fog virágozni, a szőlőkben nem lészen gyümölcs, megcsal az olajfa termése, a szántóföldek sem teremnek eleséget, kivész a juh az akolból, és nem lesz ökör az istállóban. -
|
18 |
De én örvendezni fogok az Úrban, [és] vígadok az én szabadító Istenemben. -
|
19 |
Az Úr Isten az én erősségem, hasonlókká teszi lábaimat a nőstény szarvasokéihoz, és az én magas helyeimen jártat engemet! Az éneklőmesternek, az én hangszereimmel. -
|