Hungarian Bible

Isaiah 37

Isaiah

Return to Index

Chapter 38

1


 

   Azon napokban halálos betegségbe esék Ezékiás, és eljött hozzá Ésaiás Ámós fia, a próféta, és mondá néki: Ezt mondja az Úr: rendeld el házadat, mert meghalsz és meg nem gyógyulsz!  

 

 

-

2


 

   És Ezékiás arczczal a falnak fordulván, könyörge az Úrnak,  

 

 

-

3


 

   És monda: Oh Uram, emlékezzél meg arról, hogy én előtted jártam, igazságban és egész szívvel, és hogy a mi jó előtted, azt műveltem! és sírt Ezékiás keservesen.  

 

 

-

4


 

   És lőn az Úr beszéde Ésaiáshoz, mondván:  

 

 

-

5


 

   Menj el, és mondd Ezékiásnak: így szól az Úr, Dávidnak, atyádnak Istene: Hallottam imádságodat, láttam könyeidet, ímé, még napjaidhoz tizenöt esztendőt adok.  

 

 

-

6


 

   És az assiriai király kezéből megszabadítlak téged és e várost; megoltalmazom e várost!  

 

 

-

7


 

   Ez legyen jel néked az Úrtól, hogy teljesíti azt az Úr, a mit mondott:  

 

 

-

8


 

   Ímé, visszatérítem az árnyékot, azokon a fokokon, a melyeken az Akház napóráján a nap már átvonult, tíz fokkal; és visszatért az árnyék tíz fokkal azokon a fokokon, a melyeken már átvonult.  

 

 

-

9


 

   Ezékiásnak, Júda királyának följegyzése, mikor megbetegedett, és betegségéből fölgyógyult.  

 

 

-

10


 

   Én azt mondám: hát napjaimnak nyugalmában kell alászállanom a sír kapuihoz, megfosztva többi éveimtől!  

 

 

-

11


 

   Mondám: nem látom az Urat, az Urat az élők földében, nem szemlélek embert többé a nyugalom lakói közt.  

 

 

-

12


 

   [Por]sátorom lerontatik, és elmegy tőlem, mint a pásztor hajléka! Összehajtám, mint a takács, életemet; hiszen levágott a fonalról engem; reggeltől estig végzesz velem!  

 

 

-

13


 

   Reggelig nyugton vártam; mint oroszlán, úgy törte össze minden csontjaimat; reggeltől estig végzesz velem!  

 

 

-

14


 

   Mint a fecske és a daru, sipogtam, nyögtem mint a galamb, szemeim a magasságba meredtek: Uram! erőszak rajtam, szabadíts meg!  

 

 

-

15


 

   Mit mondjak? hogy szólott nékem és Ő azt meg is cselekedé! Nyugton élem le éveimet lelkem keserűsége után!  

 

 

-

16


 

   Oh Uram! ezek által él [minden!] és ezekben van teljességgel lelkem élete. Te meggyógyítasz és éltetsz engemet!  

 

 

-

17


 

   Ímé, áldásul volt nékem a nagy keserűség, és Te szeretettel kivontad lelkemet a pusztulásnak verméből, mert hátad mögé vetetted minden bűneimet!  

 

 

-

18


 

   Mert nem a sír dicsőít Téged, és nem a halál magasztal Téged, hűségedre nem a sírverembe szállók várnak!  

 

 

-

19


 

   Ki él, ki él, csak az dicsőít Téged, mint ma én! Az atya a fiaknak hirdeti hűségedet!  

 

 

-

20


 

   Az Úr szabadított meg engemet; azért énekeljük énekimet éltünk minden napjaiban az Úrnak házában!  

 

 

-

21


 

   Akkor mondá Ésaiás, hogy vegyenek egy fügekalácsot, és dörzsöljék rá a fekélyre, hogy meggyógyuljon.  

 

 

-

22


 

   És mondá Ezékiás: Mi lesz a jele, hogy fölmegyek az Úr házába?  

 

 

-

Isaiah 39

 

 

 

 

HTMLBible Software - Public Domain Software by johnhurt.com

 


Other Items are Available At These Sites: