| Chapter 140 |
1 |
Az éneklőmesternek, Dávid zsoltára. -
|
2 |
Szabadíts meg engem, Uram, a gonosz embertől; a zsarnok férfitól védj meg engemet! -
|
3 |
A kik gonoszt gondolnak szívökben, [és] minden nap háborút kezdenek. -
|
4 |
Nyelvöket élesítik, mint a kígyó; áspiskígyó mérge van ajkaik alatt. Szela. -
|
5 |
Ments meg, oh Uram, a gonosz kezétől; a zsarnok férfitól védj meg engemet! A kik megejteni szándékoznak lépéseimet. -
|
6 |
Tőrt hánytak elém titkon a kevélyek és köteleket; hálót terítettek ösvényem szélére, hurkokat vetettek elém! Szela. -
|
7 |
Mondám az Úrnak: Istenem vagy te! Hallgasd meg Uram könyörgésem szavát! -
|
8 |
Én Uram, Istenem, szabadításom ereje: fedezd be fejemet a háború napján! -
|
9 |
Ne add meg Uram, a mit a gonosz kíván; rossz szándékát ne segítsd elő, mert felfuvalkodik! Szela. -
|
10 |
A körültem ólálkodóknak fejét borítsa be ajkaiknak átka. -
|
11 |
Eleven szenek hulljanak reájok; tűzbe vesse őket, örvényekbe, fel ne keljenek! -
|
12 |
A nyelves ember meg ne maradjon e földön; a zsarnok embert űzze a veszedelem, míg nyaka szakad. -
|
13 |
Tudom, hogy felfogja az Úr a szegények ügyét, a nyomorultaknak jogát. -
|
14 |
Csak az igazak magasztalják a te nevedet, [s] orczád előtt lakoznak az igazságosak. -
|