| Chapter 137 |
1 |
Babilon folyóvizeinél, ott ültünk és sírtunk, mikor a Sionról megemlékezénk. -
|
2 |
A fűzfákra, közepette, [oda] függesztettük hárfáinkat, -
|
3 |
Mert énekszóra nógattak ott elfogóink, kínzóink pedig víg dalra, [mondván]: Énekeljetek nékünk a Sion énekei közül! -
|
4 |
Hogyan énekelnők az Úrnak énekét idegen földön?! -
|
5 |
Ha elfelejtkezem rólad, Jeruzsálem felejtkezzék el rólam az én jobbkezem! -
|
6 |
Nyelvem ragadjon az ínyemhez, ha meg nem emlékezem rólad; ha nem Jeruzsálemet tekintem az én vígasságom fejének! -
|
7 |
Emlékezzél meg, Uram, az Edom fiairól, a kik azt mondták Jeruzsálem napján: Rontsátok le, rontsátok le fenékig! -
|
8 |
Babilon leánya, te pusztulóra vált! Áldott legyen a ki megfizet néked gonoszságodért, a melylyel te fizettél nékünk! -
|
9 |
Áldott legyen, a ki megragadja és sziklához paskolja kisdedeidet! -
|