Chapter 102

   A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé.  

-

   Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád!  

-

   Ne rejtsd el a te orczádat tõlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!  

-

   Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tûzhely, üszkösök.  

-

   Letaroltatott és megszáradt, mint a fû az én szívem; még kenyerem megevésérõl is elfelejtkezem.  

-

   Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt.  

-

   Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon.  

-

   Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetõn.  

-

   Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám.  

-

   Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem,  

-

   A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.  

-

   Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fû, megszáradtam.  

-

   De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségrõl nemzetségre [áll.]  

-

   Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idõ.  

-

   Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik.  

-

   És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsõségedet;  

-

   Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az õ dicsõségében.  

-

   Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta.  

-

   Irattassék meg ez a következõ nemzedéknek, és a teremtendõ nép dicsérni fogja az Urat.  

-

   Mert alátekintett az õ szentségének magaslatáról; a mennyekbõl a földre nézett le az Úr.  

-

   Hogy meghallja a fogolynak nyögését, [és] hogy feloldozza a halálnak fiait.  

-

   Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az õ dicséretét Jeruzsálemben.  

-

   Mikor egybegyûlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.  

-

   Megsanyargatta az én erõmet ez útban, megrövidítette napjaimat.  

-

   Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig [tartanak.]  

-

   Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája.  

-

   Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak.  

-

   De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak.  

-

   A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az õ magvok erõsen megáll elõtted.  

-