| Chapter 57 |
1 |
Az éneklőmesternek az altashétre; Dávid miktámja; mikor Saul elől a barlangba menekült. -
|
2 |
Könyörülj rajtam, oh Isten könyörülj rajtam, mert benned bízik az én lelkem; és szárnyaid árnyékába menekülök, a míg elvonulnak a veszedelmek. -
|
3 |
A magasságos Istenhez kiáltok; Istenhez, a ki jót végez felőlem. -
|
4 |
Elküld a mennyből és megtart engem: meggyalázza az engem elnyelőt. Szela. Elküldi Isten az ő kegyelmét és hűségét. -
|
5 |
Az én lelkem oroszlánok között van, tűzokádók között fekszem; emberek között, a kiknek foguk dárda és nyilak, nyelvök pedig éles szablya. -
|
6 |
Magasztaltassál fel az egek felett, oh Isten! Mind az egész földön legyen a te dicsőséged! -
|
7 |
Hálót készítettek lábaimnak, lelkem meggörnyedett; vermet ástak én előttem, de ők estek abba. Szela. -
|
8 |
Kész az én szívem, oh Isten, kész az én szívem; hadd énekeljek és zengedezzek! -
|
9 |
Serkenj fel én dicsőségem, serkenj fel te lant és hárfa, hadd költsem fel a hajnalt! -
|
10 |
Hálát adok néked, én Uram, a népek között, és zengedezek néked a nemzetek között. -
|
11 |
Mert nagy az egekig a te kegyelmed, és a felhőkig a te hűséged. -
|
12 |
Magasztaltassál fel az egek felett, oh Isten! Mind az egész földön legyen a te dicsőséged! -
|