| Chapter 2 |
1 |
Miért dühösködnek a pogányok, és gondolnak hiábavalóságot a népek? -
|
2 |
A föld királyai felkerekednek és a fejedelmek együtt tanácskoznak az Úr ellen és az ő felkentje ellen: -
|
3 |
Szaggassuk le az ő bilincseiket, és dobjuk le magunkról köteleiket! -
|
4 |
Az egekben lakozó neveti, az Úr megcsúfolja őket. -
|
5 |
Majd szól nékik haragjában, és megrettenti őket gerjedelmében: -
|
6 |
Én kentem ám fel az én királyomat a Sionon, az én szent hegyemen! -
|
7 |
Törvényül hirdetem: Az Úr mondá nékem: Én fiam vagy te; én ma nemzettelek téged. -
|
8 |
Kérjed tőlem és odaadom néked a pogányokat örökségül, és birtokodul a föld határait. -
|
9 |
Összetöröd őket vasvesszővel: széjjelzúzod őket, mint cserépedényt. -
|
10 |
Azért, királyok, legyetek eszesek, és okuljatok földnek bírái! -
|
11 |
Szolgáljátok az Urat félelemmel, és örüljetek reszketéssel. -
|
12 |
Csókoljátok a Fiút, hogy meg ne haragudjék és el ne veszszetek az úton, mert hamar felgerjed az ő haragja. Boldogok mindazok, a kik ő benne bíznak! -
|