Chapter 22

   Felele pedig a Témánból való Elifáz, és monda:  

-

   Az Istennek használ-é az ember? Sõt önmagának használ az okos!  

-

   Gyönyörûségére van-é az a Mindenhatónak, ha te igaz vagy; avagy nyereség-é, hogy feddhetetlenül jársz?  

-

   A te [isteni] félelmedért fedd-é téged, és [azért] perel-é veled?  

-

   Avagy nem sok-é a te gonoszságod, és nem véghetetlen-é a te hamisságod?  

-

   Hiszen zálogot vettél a te atyádfiától méltatlanul, és a szegényeket mezítelenekké tetted.  

-

   Az eltikkadtnak vizet sem adtál inni, és az éhezõtõl megtagadtad a kenyeret.  

-

   A ki hatalmas volt, azé vala az ország, és a ki nagytekintélyû volt, az lakik vala rajta.  

-

   Az özvegyeket üres kézzel bocsátottad el, és az árváknak karjai eltörettek.  

-

   Azért vett körül téged a veszedelem, és rettegtet téged hirtelen való rettegés;  

-

   Avagy a setétség, hogy ne láthass, és a vizek árja, a mely elborít!  

-

   Hát nem olyan magas-é Isten, mint az egek? És lásd, a csillagok is ott fent mily igen magasak!  

-

   És mégis azt mondod: Mit tud az Isten; megítélheti-é, a mi a homály mögött van?  

-

   Sûrû felhõk leplezik el õt és nem lát, és az ég körületén jár.  

-

   Az õsvilág ösvényét követed-é, a melyen az álnok emberek jártak;  

-

   A kik idõnap elõtt ragadtattak el, és alapjokat elmosta a víz?!  

-

   A kik azt mondják vala Istennek: Távozzál el tõlünk! És mit cselekedék velök a Mindenható?  

-

   Õ pedig megtöltötte házaikat jóval. De az istentelenek tanácsa távol legyen tõlem.  

-

   Látják ezt az igazak és örülnek rajta, az ártatlan pedig csúfolja õket:  

-

   Valósággal kigyomláltatott a mi ellenségünk, és az õ maradékjokat tûz emészti meg!  

-

   Bízd csak azért magadat õ reá és légy békességben: ezekbõl jó származik reád.  

-

   Végy csak oktatást az õ szájából, és vésd szívedbe az õ beszédeit!  

-

   Ha megtérsz a Mindenhatóhoz, megépíttetel, [és] az álnokságot távol ûzöd a te sátorodtól.  

-

   Vesd a porba a nemes érczet, és a patakok kavicsába az ofiri aranyat:  

-

   És akkor a Mindenható lesz a te nemes érczed és a te ragyogó ezüstöd.  

-

   Bizony akkor a Mindenhatóban gyönyörködöl, és a te arczodat Istenhez emeled.  

-

   Hozzá könyörögsz és meghallgat téged, és lefizeted fogadásaidat.  

-

   Mihelyt valamit elgondolsz, sikerül az néked, és a te utaidon világosság fénylik.  

-

   Hogyha megaláznak, felmagasztalásnak mondod azt, és õ az alázatost megtartja.  

-

   Megszabadítja a nem ártatlant is, és pedig a te kezeidnek tisztaságáért szabadul meg az.  

-