Chapter 16

   Felele pedig Jób, és monda:  

-

   Efféle dolgokat sokat hallottam. Nyomorult vigasztalók vagytok ti mindnyájan!  

-

   Vége lesz-é már a szeles beszédeknek, avagy mi ingerel téged, hogy [így] felelsz?  

-

   Én is szólhatnék úgy mint ti, csak volna a ti lelketek az én lelkem helyén! Szavakat fonhatnék össze ellenetek; csóválhatnám miattatok a fejemet;  

-

   Erõsíthetnélek titeket [csak] a szájammal és ajakim mozgása kevesbítené [fájdalmatokat.]  

-

   Ha szólnék is, nem kevesbbednék a keserûségem; ha veszteglek is: micsoda távozik el tõlem?  

-

   Most pedig már fáraszt engemet. Elpusztítád egész házam népét.  

-

   Hogy összenyomtál engem, ez bizonyság lett; felkelt ellenem az én ösztövérségem is, szemtõl-szembe bizonyít ellenem.  

-

   Haragja széttépett és üldöz engem. Fogait csikorgatta rám, ellenségemként villogtatja felém tekintetét.  

-

   Feltátották ellenem szájokat, gyalázatosan arczul csapdostak engem, összecsõdültek ellenem.  

-

   Adott engem az Isten az álnoknak, és a gonoszok kezébe ejte engemet.  

-

   Csendességben valék, de szétszaggata engem; nyakszirten ragadott és szétzúzott engem, czéltáblává tûzött ki magának.  

-

   Körülvettek az õ íjászai; veséimet meghasítja és nem kimél; epémet a földre kiontja.  

-

   Rést rés után tör rajtam, és rám rohan, mint valami hõs.  

-

   Zsák-ruhát varrék az én [fekélyes] bõrömre, és a porba fúrtam be az én szarvamat.  

-

   Orczám a sírástól kivörösödött, szempilláimra a halál árnyéka [szállt;]  

-

   Noha erõszakosság nem tapad kezemhez, és az én imádságom tiszta.  

-

   Oh föld, az én véremet el ne takard, és ne legyen hely az én kiáltásom számára!  

-

   Még most is ímé az égben van az én bizonyságom, és az én tanuim a magasságban!  

-

   Csúfolóim a saját barátaim, azért az Istenhez sír fel az én szemem,  

-

   Hogy ítélje meg az embernek Istennel, és az ember fiának az õ felebarátjával való dolgát.  

-

   Mert a kiszabott esztendõk letelnek, és én útra kelek és nem térek vissza.  

-

   Lelkem meghanyatlott, napjaim elfogynak, vár rám a sír.  

-