Chapter 13

   Ímé, mindezeket látta az én szemem, hallotta az én fülem és megértette.  

-

   A mint ti tudjátok, úgy tudom én is, és nem vagyok alábbvaló nálatok.  

-

   Azonban én a Mindenhatóval akarok szólani; Isten elõtt kivánom védeni ügyemet.  

-

   Mert ti hazugságnak mesterei vagytok, és mindnyájan haszontalan orvosok.  

-

   Vajha legalább mélyen hallgatnátok, az még bölcseségtekre lenne.  

-

   Halljátok meg, kérlek, az én feddõzésemet, és figyeljetek az én számnak pörlekedéseire.  

-

   Az Isten kedvéért szóltok-é hamisságot, és õ érette szóltok-é csalárdságot?  

-

   Az õ személyére néztek-é, ha Isten mellett tusakodtok?  

-

   Jó lesz-é az, ha egészen kiismer benneteket, avagy megcsalhatjátok-é õt, a mint megcsalható az ember?  

-

   Keményen megbüntet, ha titkon vagytok is személyválogatók.  

-

   Az õ fensége nem rettent-é meg titeket, a tõle való félelem nem száll-é rátok?  

-

   A ti emlékezéseitek hamuba írott példabeszédek, a ti menedékváraitok sárvárak.  

-

   Hallgassatok, ne bántsatok: hadd szóljak én, akármi essék is rajtam.  

-

   Miért szaggatnám fogaimmal testemet, és miért szorítanám markomba lelkemet?  

-

   Ímé, megöl engem! Nem reménylem; hiszen csak utaimat akarom védeni elõtte!  

-

   Sõt az lesz nékem segítségül, hogy képmutató nem juthat elébe.  

-

   Hallgassátok meg figyelmetesen az én beszédemet, vegyétek füleitekbe az én mondásomat.  

-

   Ímé, elõterjesztem ügyemet, tudom, hogy nékem lesz igazam.  

-

   Ki az, a ki perelhetne velem? Ha most hallgatnom kellene, úgy kimulnék.  

-

   Csak kettõt ne cselekedj velem, szined elõl akkor nem rejtõzöm el.  

-

   Vedd le rólam kezedet, és a te rettentésed ne rettentsen engem.  

-

   Azután szólíts és én felelek, avagy én szólok hozzád és te válaszolj.  

-

   Mennyi bûnöm és vétkem van nékem? Gonoszságomat és vétkemet add tudtomra!  

-

   Mért rejted el arczodat, és tartasz engemet ellenségedül?  

-

   A letépett falevelet rettegteted-é, és a száraz pozdorját üldözöd-é?  

-

   Hogy ily [sok] keserûséget szabtál reám, és az én ifjúságomnak vétkét örökölteted velem?!  

-

   Hogy békóba teszed lábaimat, vigyázol minden én utamra, és vizsgálod lábomnak nyomait?  

-

   Az pedig elsenyved, mint a redves fa, mint ruha, a melyet moly emészt.  

-