Chapter 6

   Jób pedig felele, és monda:  

-

   Oh, ha az én bosszankodásomat mérlegre vetnék, és az én nyomorúságomat vele együtt tennék a fontba!  

-

   Bizony súlyosabb ez a tenger fövenyénél; azért balgatagok az én szavaim.  

-

   Mert a Mindenható nyilai vannak én bennem, a melyeknek mérge emészti az én lelkemet, és az Istennek rettentései ostromolnak engem.  

-

   Ordít-é a vadszamár a zöld füvön, avagy bõg-é az ökör az õ abrakja mellett?  

-

   Vajjon ízetlen, sótalan étket eszik-é az ember; avagy kellemes íze van-é a tojásfehérnek?  

-

   Lelkem iszonyodik érinteni is; olyanok azok nékem, mint a megromlott kenyér!  

-

   Oh, ha az én kérésem teljesülne, és az Isten megadná, amit reménylek;  

-

   És tetszenék Istennek, hogy összetörjön engem, megoldaná kezét, hogy szétvagdaljon engem!  

-

   Még akkor lenne valami vigasztalásom; újjonganék a fájdalomban, a mely nem kimél, mert nem tagadtam meg a Szentnek beszédét.  

-

   Micsoda az én erõm, hogy várakozzam; mi az én végem, hogy türtõztessem magam?!  

-

   Kövek ereje-é az én erõm, avagy az én testem aczélból van-é?  

-

   Hát nincsen-é segítség számomra; avagy a szabadulás elfutott-é tõlem?!  

-

   A szerencsétlent barátjától részvét illeti meg, még ha elhagyja is a Mindenhatónak félelmét.  

-

   Atyámfiai hûtlenül elhagytak mint a patak, a mint túláradnak medrükön a patakok.  

-

   A melyek szennyesek a jégtõl, a melyekben [olvadt] hó hömpölyög;  

-

   Mikor átmelegülnek, elapadnak, a hõség miatt fenékig száradnak.  

-

   Letérnek útjokról a vándorok; felmennek a sivatagba [utánok] és elvesznek.  

-

   Nézegetnek utánok Téma vándorai; Sébának utasai bennök reménykednek.  

-

   Megszégyenlik, hogy bíztak, közel mennek és elpirulnak.  

-

   Így lettetek ti most semmivé; látjátok a nyomort és féltek.  

-

   Hát mondtam-é: adjatok nékem [valamit,] és a ti jószágotokból ajándékozzatok meg engem?  

-

   Szabadítsatok ki engem az ellenség kezébõl, és a hatalmasok kezébõl vegyetek ki engem?  

-

   Tanítsatok meg és én elnémulok, s a miben tévedek, értessétek meg velem.  

-

   Oh, mily hathatósak az igaz beszédek! De mit ostoroz a ti ostorozásotok?  

-

   Szavak ostorozására készültök-é? Hiszen a szélnek valók a kétségbeesettnek szavai!  

-

   Még az árvának is néki esnétek, és [sírt] ásnátok a ti barátotoknak is?!  

-

   Most hát tessék néktek rám tekintenetek, és szemetekbe csak nem hazudom?  

-

   Kezdjétek újra kérlek, ne legyen hamisság. Kezdjétek újra, az én igazságom még mindig áll.  

-

   Van-é az én nyelvemen hamisság, avagy az én ínyem nem veheti-é észre a nyomorúságot?  

-