Chapter 4

   És felele a témáni Elifáz, és monda:  

-

   Ha szólni próbálunk hozzád, zokon veszed-é? De hát ki bírná türtõztetni magát a beszédben?  

-

   Ímé sokakat oktattál, és a megfáradott kezeket megerõsítetted;  

-

   A tántorgót a te beszédeid fentartották, és a reszketõ térdeket megerõsítetted;  

-

   Most, hogy rád jött [a sor], zokon veszed; hogy téged ért [a baj,] elrettensz!  

-

   Nem bizodalmad-é a te istenfélelmed, s nem reménységed- é utaidnak becsületessége?  

-

   Emlékezzél, kérlek, ki az, a ki elveszett ártatlanul, és hol töröltettek el az igazak?  

-

   A mint én láttam, a kik hamisságot szántanak és gonoszságot vetnek, ugyanazt aratnak.  

-

   Az Istennek lehelletétõl elvesznek, az õ haragjának szelétõl elpusztulnak.  

-

   Az oroszlán ordítása, a sakál üvöltése, és az oroszlán-kölykök fogai megsemmisülnek.  

-

   Az agg oroszlán elvész, ha nincs martaléka, a nõstény oroszlán kölykei elszélednek.  

-

   Szó lopódzék hozzám, s valami nesz üté meg abból fülemet.  

-

   Éjjeli látásokon való töprengések között, mikor mély álom fogja el az embereket.  

-

   Félelem szálla rám, és rettegés, s megreszketteté minden csontomat.  

-

   Valami szellem suhant el elõttem, s testemnek szõre felborzolódék.  

-

   Megálla, de ábrázatját föl nem ismerém, egy alak vala szemeim elõtt, mély csend, és [ilyen] szót hallék:  

-

   Vajjon a halandó igaz-é Istennél: az õ teremtõje elõtt tiszta-é az ember?  

-

   Ímé az õ szolgáiban sem bízhatik és az õ angyalaiban is talál hibát:  

-

   Mennyivel inkább a sárházak lakosaiban, a kiknek fundamentumok a porban van, és könnyebben szétnyomhatók a molynál?!  

-

   Reggeltõl estig gyötrõdnek, s a nélkül, hogy észrevennék, elvesznek örökre.  

-

   Ha kiszakíttatik belõlök sátoruk kötele, nem halnak-é meg, és pedig bölcsesség nélkül?  

-