Hungarian Bible

Deuteronomy 31

Deuteronomy

Return to Index

Chapter 32

1


 

   Figyeljetek egek, hadd szóljak! Hallgassa a föld is számnak beszédeit!  

 

 

-

2


 

   Csepegjen tanításom, mint eső; hulljon mint harmat a beszédem; mint langyos zápor a gyenge fűre, s mint permetezés a pázsitra!  

 

 

-

3


 

   Mert az Úr nevét hirdetem: magasztaljátok Istenünket!  

 

 

-

4


 

   Kőszikla! Cselekedete tökéletes, mert minden ő úta igazság! Hűséges Isten és nem csalárd; igaz és egyenes ő!  

 

 

-

5


 

   Gonoszak voltak hozzá, nem fiai, a magok gyalázatja; romlott és elvetemült nemzedék.  

 

 

-

6


 

   Így fizettek-é az Úrnak: balga és értelmetlen nép?! Nem atyád-é ő, a ki teremtett? Ő alkotott és erősített meg.  

 

 

-

7


 

   Emlékezzél meg az ős időkről; gondoljátok el annyi nemzedék éveit! Kérdezd meg atyádat és megjelenti néked, a te véneidet és megmondják néked!  

 

 

-

8


 

   Mikor a Felséges örökséget osztott a népeknek; mikor szétválasztá az ember fiait: megszabta a népek határait, Izráel fiainak száma szerint,  

 

 

-

9


 

   Mert az Úrnak része az ő népe, Jákób néki sorssal jutott öröksége.  

 

 

-

10


 

   Puszta földön találta vala őt, zordon, sivatag vadonban; körülvette őt, gondja volt reá, őrizte, mint a szeme fényét;  

 

 

-

11


 

   Mint a fészkén felrebbenő sas, fiai felett lebeg, kiterjeszti felettök szárnyait, felveszi őket, [és] tollain emeli őket:  

 

 

-

12


 

   Egymaga vezette őt az Úr; idegen Isten nem volt ő vele.  

 

 

-

13


 

   A föld magaslatain járatta őt, mezők terméseivel étette, kősziklából is mézet szopatott vele, kovaszirtből is olajat;  

 

 

-

14


 

   Tehenek vaját, és juhok tejét bárányok kövérjével, básáni kosokat és bakkecskéket a buza java kövérjével; és szőlő vérét, bort ittál.  

 

 

-

15


 

   És meghízott Jesurun, és rúgódozott. Meghíztál, megkövéredtél, elhájasodtál. És elhagyá Istent, teremtőjét, és megveté az ő üdvösségének kőszikláját.  

 

 

-

16


 

   Idegen [istenek]kel ingerelték, útálatosságokkal bosszantották.  

 

 

-

17


 

   Ördögöknek áldoztak, nem Istennek; isteneknek, a kiket nem ismertek; újaknak, a kik csak most támadtak, a kiket nem rettegtek a ti atyáitok.  

 

 

-

18


 

   A Kősziklát, a ki szült téged, elfeledted; megfelejtkeztél Istenről, a ki nemzett téged.  

 

 

-

19


 

   Látta ezt az Úr és megútálta bosszúságában az ő fiait és leányait.  

 

 

-

20


 

   És monda: Elrejtem orczámat előlök, hadd látom, mi lesz a végök? Mert elzüllött nemzetség ez, fiak, a kikben nincs hűség!  

 

 

-

21


 

   Azzal ingereltek ők, a mi nem isten; hiábavalóságaikkal bosszantottak engem; én pedig azzal ingerlem őket, a mi nem népem: bolond nemzettel bosszantom őket.  

 

 

-

22


 

   Mert tűz lobban fel haragomban és leég a Seol fenekéig; megemészti a földet és gyümölcsét, és felgyújtja a hegyek alapjait.  

 

 

-

23


 

   Veszedelmeket halmozok reájok, nyilaimat mind rájok fogyasztom.  

 

 

-

24


 

   Éhségtől aszottan, láztól emésztetten és keserű dögvésztől - a vadak fogait is rájok bocsátom, a porban csúszók mérgével együtt.  

 

 

-

25


 

   Kivül fegyver pusztít, az ágyasházakban rettegés: ifjat és szűzet, csecsszopót a vén emberrel együtt.  

 

 

-

26


 

   Mondom: Elfuvom őket, eltörlöm emlékezetöket az emberek közül.  

 

 

-

27


 

   Ha nem tartanék az ellenség bosszantásától, hogy szorongatóik a dolgot félremagyarázzák, és hogy ezt mondják: A mi kezünk a hatalmas, és nem az Úr cselekedte mind ezt! -  

 

 

-

28


 

   Mert tanács-vesztett nép ez, és nincs bennök értelem.  

 

 

-

29


 

   Vajha eszesek volnának, megértenék ezt, meggondolnák, hogy mi lesz a végök!  

 

 

-

30


 

   Miképen kergethetne egy ezeret, és kettő hogyan űzhetne tízezeret, ha az ő Kősziklájok el nem adja őket, és ha az Úr kézbe nem adja őket?!  

 

 

-

31


 

   Mert a mi Kősziklánk nem olyan, mint az ő kősziklájok; ellenségeink is megítélhetik!  

 

 

-

32


 

   Mert az ő szőlőjök Sodoma szőlője és Gomora mezősége; bogyóik mérges bogyók, keserűek a gerézdjeik.  

 

 

-

33


 

   Sárkányok mérge az ő boruk, áspiskígyóknak kegyetlen epéje.  

 

 

-

34


 

   Nincsen-é ez elrejtve nálam, lepecsételve az én kincseim között?  

 

 

-

35


 

   Enyém a bosszúállás és megfizetés, a mikor lábuk megtántorodik; mert közel van az ő veszedelmök napja, és siet, a mi rájok vár!  

 

 

-

36


 

   Mert megítéli az Úr az ő népét, és megkönyörül az ő szolgáin, ha látja, hogy elfogyott az erő, s védett és védtelen oda van.  

 

 

-

37


 

   És ezt mondja: Hol az ő istenök? a Kőszikla, a melyben bizakodtak?  

 

 

-

38


 

   A kik megették az ő véres áldozataik kövérjét, megitták az ő italáldozatuk borát: keljenek fel és segítsenek meg titeket, és oltalmazzanak meg titeket!  

 

 

-

39


 

   Most lássátok meg, hogy én vagyok, és nincs Isten kivülem! Én ölök és elevenítek, én sebesítek és én gyógyítok, és nincs, a ki kezemből megszabadítson.  

 

 

-

40


 

   Mert felemelem kezemet az égre, és ezt mondom: Örökké élek én!  

 

 

-

41


 

   Ha megélesítem fényes kardomat és ítélethez fog kezem: bosszút állok ellenségeimen és megfizetek gyűlölőimnek.  

 

 

-

42


 

   Megrészegítem nyilaimat vérrel, és kardom jól lakik hússal: a legyilkoltak és foglyok vérével, az ellenség vezéreinek fejéből!  

 

 

-

43


 

   Ujjongjatok ti nemzetek, ő népe! Mert ő megtorolja az ő szolgáinak vérét, bosszút áll az ő ellenségein, földjének és népének megbocsát!  

 

 

-

44


 

   Elméne azért Mózes és elmondá ez éneknek minden ígéjét a nép füle hallására, ő és Józsué a Nún fia.  

 

 

-

45


 

   És mikor végig elmondá Mózes mind ez ígéket az egész Izráelnek,  

 

 

-

46


 

   Monda nékik: Vegyétek szívetekre mind ezeket az ígéket, a melyekkel én bizonyságot teszek ellenetek e mai napon; és parancsoljátok meg fiaitoknak, hogy tartsák meg és teljesítsék e törvénynek minden ígéjét;  

 

 

-

47


 

   Mert nem hiábavaló íge ez néktek; hanem ez a ti életetek, és ez íge által hosszabbítjátok meg napjaitokat azon a földön, a melyre általmentek a Jordánon, hogy bírjátok azt.  

 

 

-

48


 

   És ugyanezen a napon szóla az Úr Mózesnek, mondván:  

 

 

-

49


 

   Menj fel ebbe az Abarim hegységbe, a Nébó hegyére, a mely Moáb földén van és pedig Jérikhóval átellenben; és nézd meg a Kanaán földét, a melyet én Izráel fiainak adok örökségül.  

 

 

-

50


 

   És halj meg a hegyen, a melyre felmégy, és takaríttassál a te népedhez, a miképen meghalt Áron, a te testvéred a Hór hegyén, és takaríttatott az ő népeihez;  

 

 

-

51


 

   Mivelhogy vétkeztetek ellenem Izráel fiai között a versengésnek vizénél, a Czin pusztájában Kádesnél: mert nem szenteltetek meg engem Izráel fiai között.  

 

 

-

52


 

   Mert szemközt látod a földet; de arra a földre, a melyet én adok Izráel fiainak, oda nem mégy be.  

 

 

-

Deuteronomy 33

 

 

 

 

HTMLBible Software - Public Domain Software by johnhurt.com

 


Other Items are Available At These Sites: