Hungarian Bible

Genesis 20

Genesis

Return to Index

Chapter 21

1


 

   Az Úr pedig meglátogatá Sárát, a mint mondotta vala, és akképen cselekedék az Úr Sárával, a miképen szólott vala.  

 

 

-

2


 

   Mert fogada Sára az ő méhében, és szűle fiat Ábrahámnak az ő vénségében, abban az időben, melyet mondott vala néki az Isten.  

 

 

-

3


 

   És nevezé Ábrahám az ő fiának nevét, a ki néki született vala, a kit szűlt vala néki Sára, Izsáknak:  

 

 

-

4


 

   És körűlmetélé Ábrahám az ő fiát Izsákot, nyolcznapos korában, a mint parancsolta vala néki az Isten.  

 

 

-

5


 

   Ábrahám pedig száz esztendős [vala], mikor születék néki az ő fia Izsák.  

 

 

-

6


 

   És monda Sára: Nevetést szerzett az Isten, énnékem; a ki csak hallja, nevet rajtam.  

 

 

-

7


 

   Ismét monda: Ki mondotta volna Ábrahámnak, hogy Sára fiakat szoptat? s ímé fiat szűltem vénségére.  

 

 

-

8


 

   És felnevekedék a gyermek, és elválasztaték; Ábrahám pedig nagy vendégséget szerze azon a napon, a melyen Izsák elválasztaték.  

 

 

-

9


 

   Mikor pedig Sára nevetgélni látá az Égyiptombéli Hágárnak fiát, kit Ábrahámnak szűlt vala,  

 

 

-

10


 

   Monda Ábrahámnak: Kergesd el ezt a szolgálót az ő fiával egybe, mert nem lesz örökös e szolgáló fia az én fiammal, Izsákkal.  

 

 

-

11


 

   Ábrahámnak pedig igen nehéznek látszék e dolog, az ő fiáért.  

 

 

-

12


 

   De monda az Isten Ábrahámnak: Ne lássék előtted nehéznek a gyermeknek és a szolgálónak dolga; valamit mond néked Sára, engedj az ő szavának, mert Izsákról neveztetik a te magod.  

 

 

-

13


 

   Mindazáltal a szolgálóleány fiát is néppé teszem, mivelhogy a te magod ő.  

 

 

-

14


 

   Felkele azért Ábrahám jó reggel, és vőn kenyeret és egy tömlő vizet, és adá Hágárnak, és feltevé azt és a gyermeket annak vállára s elbocsátá. Az pedig elméne, és bujdosék a Beérseba pusztájában.  

 

 

-

15


 

   Hogy elfogyott a víz a tömlőből, letevé a gyermeket egy bokor alá.  

 

 

-

16


 

   És elméne s leűle által ellenébe mintegy nyillövésnyi távolságra; mert azt mondja vala: Ne lássam mikor a gyermek meghal. Leűle tehát által ellenébe, és fölemelé szavát és síra.  

 

 

-

17


 

   Meghallá pedig Isten a gyermeknek szavát, és kiálta az Isten angyala az égből Hágárnak, és monda néki: Mi lelt téged Hágár? ne félj, mert az Isten meghallotta a gyermeknek szavát, ott a hol van.  

 

 

-

18


 

   Kelj fel, vedd fel a gyermeket, és viseld gondját, mert nagy néppé teszem őt.  

 

 

-

19


 

   És megnyitá Isten az ő szemeit, és láta egy vízforrást, oda méne azért, és megtölté a tömlőt vízzel, és inni ada a gyermeknek.  

 

 

-

20


 

   És vala Isten a gyermekkel, s az felnövekedék, és lakik vala a pusztában, és lőn íjászszá.  

 

 

-

21


 

   Lakozék pedig Párán pusztájában, és vőn néki anyja feleséget Égyiptom földéről.  

 

 

-

22


 

   És lőn abban az időben, hogy Abimélek és Pikhól annak hadvezére megszólíták Ábrahámot mondván: Az Isten van te veled mindenben, a mit cselekszel.  

 

 

-

23


 

   Mostan azért esküdj meg énnékem az Istenre itt, hogy sem én ellenem, sem fiam, sem unokám ellen álnokságot nem cselekszel, hanem azzal a szeretettel, a melylyel én te irántad viseltettem, viseltetel te is én irántam és az ország iránt, a melyben jövevény voltál.  

 

 

-

24


 

   És monda Ábrahám: Én megesküszöm.  

 

 

-

25


 

   Megdorgálá pedig Ábrahám Abiméleket a kútért, melyet erővel elvettek vala az Abimélek szolgái.  

 

 

-

26


 

   És monda Abimélek: Nem tudom kicsoda mívelte e dolgot; te sem jelentetted nekem, s én sem hallottam, hanem csak ma.  

 

 

-

27


 

   Vett azért Ábrahám juhokat, barmokat és adá Abiméleknek; és egymással szövetséget kötének.  

 

 

-

28


 

   És külön állíta Ábrahám a nyájból hét juhot.  

 

 

-

29


 

   És monda Abimélek Ábrahámnak: Mire való e hét juh, melyet külön állítál?  

 

 

-

30


 

   És felele [Ábrahám]: Ezt a hét juhot vedd tőlem, hogy bizonyságul legyenek nékem, hogy én ástam ezt a kútat.  

 

 

-

31


 

   Azért nevezék azt a helyet Beérsebának, mivelhogy ott esküdtek vala meg mind a ketten.  

 

 

-

32


 

   Megköték tehát a szövetséget Beérsebában, és felkele Abimélek és Pikhól annak hadvezére és visszatérének a Filiszteusok földére.  

 

 

-

33


 

   [Ábrahám] pedig tamariskusfákat ültete Beérsebában, és segítségűl hívá ott az örökkévaló Úr Istennek nevét.  

 

 

-

34


 

   És sok ideig tartózkodék Ábrahám a Filiszteusok földén.  

 

 

-

Genesis 22

 

 

 

 

HTMLBible Software - Public Domain Software by johnhurt.com

 


Other Items are Available At These Sites: